A laptopnak baja van. Nem jó a monitor fényerejét állító gomb. Fasza! Utazhatok át a városon a visszavinni. Lehet, hogy csak szoftverfrissítés kell, de lehet ki cserélik az egész laptopot. Szóval ez az első és talán utolsó bejegyzésem. De ez annyira tipikus én. Vicces.

Egyébként annyira bírom a női magazinokat. Mikor valamelyik Showder Klubbos azt mondta, hogy mennyire nevetségesek a női magazinok, hogy egyik percben arról írnak “Így szeresd meg magad!” a másik cikk pedig arról szól “Hogyan fogyj 1 hét alatt 20 kilót!”, azt hittem kicsit túlzott. De szembesültem vele, hogy valóban elég gáz dolgokat tudnak művelni. Félreértés ne essék, én is szeretem az effajta agybutító marhaságokat. Pont ezért be is van lájkolva a 1-2-nek a Facebookos oldala. Egyik nap a Facebookot nézegettem. Egy más alatt volt 2 cikk, ugyanattól az újságtól. Már nem tudom melyiktől. Az egyik cikk arról szólt, hogy hogyan lehet megspórolni 500kalóriát/nap (ez csak körülbelül azoknak volt segítség akik naponta tejszínhabbal és rengeteg cukorral kávéznak). A következő cikk: “Ti is megkóstolnátok ezt a nagyszerű nutellásbögrés süteményt? További 3 ínycsiklandozó bögréssüti recepteket olvashattak a linkre kattintva. Az egyiket ma muszáj elkészítened!”. WTF? érdekes… Elnevetgéltem itt magamban.

Amúgy kipróbáltam ezt a muffinsütőbe sonka plusz tojás kombót (csak a tojás fehérjét eszem meg) és elég jó lett. Próbálom megemelni a napi fehérjemennyiséget, mert rájöttem, hogy ez írtó kevés. Amellé, hogy edzek, meg futkosok és még fogyogatni is akarok semmiség. Valaki ajánljon a tojásfehérjén, a csirkén, a túrón és a fehérjeturmixokon kívül fehérjeforrásokat, mert ezeket eszem azért elég normális mértékben de nem elég. Még csak 41 grammnál tartok ma, de elvileg olyan 120 grammot kéne bevinnem, mert kb a súlyom kétszeresét grammba és bár rég mértem magam, annyinak saccolom. Amúgy olyan 50-30-20 %-os szénhidrát-fehérje-zsír-arányt találtam.

Nem tudom ki látta ezt, de én már vagy 5-6× tutira megnéztem és még mindig kiráz a hideg az elejétől a végéig. 😀

Aki nem tud angolul az előre tekerhet 1:25-ig.

később: Mi voltunk a dinkák. A laptop teljesen okés, csak le kell hozzá tölteni valami cuccost a valahonnan, amihez én totálisan nem értek, de majd megcsinálják.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Végre megérkezett a laptopom. Nagyon szép. Átutaztam a fél város. Újpestről elmentem az Újbuda-Centerig egy laptopért, amit nem is tudtam használni. Nincs rajta op.rendszer, de tudtam előre. Holnap egy ööö barátom feltelepíti nekem. Kicsit fáj a szívem ezért a gépért, mert a laptopot praktikusabb lesz használni, így ezt előre tudom, hogy nem fogom kb bekapcsolni se.

Ma már jobban éreztem magam, mint tegnap. A torkom se fájt, de megint annyi eszem volt, hogy ráedzettem. 🙂

Próbáltam utána nézni, hogy mik a helyes szénhidrát-fehérje-zsír beviteli arányok, de semmi épkézláb megoldást nem találtam. Valaki tudna tájékoztatni esetleg?

Mellesleg volt itthon cukormentes háztartási keksz. Azt gondoltam, hogy a nem cukor=édesítőszer, de tévednem kellett. A cukormentes háztartási keksz szar (ha háztartási kekszre számítasz). Olyan mint a korpovit. Na mindegy, a kalória kevesebb benne, habár gondolom ugyanúgy fehérlisztből van. Viszont anyukám sokszor csinált olyan háztartásikekszes-joghurtos-zselatinos-meggyes sütit, amibe körülbelül bele voltam zúgva. Így gondoltam ne vésszen kárba a keksz megpróbálkoztam ez eredetihez képest diétás verzióval. Az eredeti úgy néz ki, hogy leraksz egy sor kekszet, rá valamiféle gyümölcs yoghurtot. Még egy sor keksz sima yoghurt. Ezt folytatod ameddig el nem fogy vagy a keksz, vagy a yoghurt. A tetejére meggyet raksz meg zselatint. Berakod a hűtőbe és türelmesen vársz. Ha megszívja magát a yoghurttal. Írtó finom, tényleg a kedvencem volt rengeteg ideig. Szóval kicsit átfabrikáltam, és mivel nem ismerem a zselatin diétásabb formáját, így kihagytam. Szóval leraktam azt a cukormentes háztartásikekszet egy sorba. Egy Danone Könnyű és Finom natúr, krémes yoghurtot két felé osztottam. Az egyik felébe belekevertem egy fél adag Biotech Ultra Loss meggyes-yoghurtos shake-et, a másik felébe öntöttem egy kis vanília aromát édesítővel. Ezzel kentem be a keksz sorokat plusz belekevertem a yoghurtokba egy kis leszerelt almát is. A tetejére tettem fahéjt, de csak mert fahéjőrült vagyok.

Szóval így néz ki.

Ja igen. Amúgy viccesen konstatáltam, hogy a Cafeblog nyitóoldalán “myself andi”-ként vagyok kint.  A félreértések elkerülése érdekében a nevem: Vivi. Az oldal címe pedig nem “me, myself Andi“, hanem “me, myself and I”.:)

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Tegnap az Ask.fm-en olvasgattam a steptiltes Kristóf válaszait és arra a válaszra bukkantam, hogy: ” Mert céltudatos és kitartó a Nő, van akaratereje. Így mellettük gyengének érzik magukat mind fizikailag, mind mentálisan. Valaki csak gyenge Nő mellett érzi férfinak magát. Pedig pont ez a legjobb kihívás, hogy erős és vezető Nő mellett is uralkodónak kell maradni! BE A MAN”, és ezzel a válaszával egy régóta a gondolataimban vergődő témát hozott elő. Nem vagyok túlságosan idős, és az a 2 vagy 3 picivel komolyabbnak mondható kapcsolatomban ez a probléma felvetődött. A probléma lényegében, hogy rohadtul akaratos tudok lenni, nem engedek semmiből. Imádok versengeni, de attól függetlenül örülök a szeretteim sikerének. A baj, ha valaki engedi, vagy egyenesen akarja akkor elnyomom mint a szart. De hát nőből vagyok, az sose jó ami van, mindent meg kell bonyolítani. Szóval attól függetlenül, hogy ha a helyzet úgy adódik a kezembe veszem az irányítást én ezt nem szeretem. Annál jobb, mintha senkinek nincs a kezében, de annál nem, hogyha a fiú az a férfi, én pedig vagyok a lány/nő. Abból a 3 kapcsolatomból 2 lényegében azért laposodott el, mert meguntam az irányítást, ezzel pedig az egész kapcsolatot. Kicsit akarom, hogy irányítsanak. Akarom, hogy a “Mit csináljunk?” kérdésre ne a “Nekem az jó, amit te akarsz.” válasz legyen a másik szerint a kielégítő. Végre NŐNEK, vagy ha ez ennyi idősen nem is teljesen lehetséges LÁNYNAK akarom érezni magamat egy kapcsolatban.
Abba már sikerült beletanulnom, hogy mit nem szabad választani, ugyanis 1-2 randi után már volt pár delikvens aki nem ment át ezen a szűrőn.
Jó nyilván nem csak a pasik hibája. Ha egy kapcsolat megérne annyit, vissza fognám magam. Ha lenne miért küzdeni. Tudom, hogy nem vagyok egyszerű eset. Engem nem lehet elnyomni. Nem vagyok egy gyenge nő. De azt se viselem el, ha én csak úgy szimplán el tudok nyomni valakit. Nem bírom az effajta gyengeséget.

Mellesleg már lassan 1 hete beteg vagyok. Fáj a torkom és folyik az orrom. No meg köhögök. Végre kezdtem rendbe jönni, de tegnap szerintem túlságosan ráedzettem és vissza estem. Ma amúgyis aktuális egy pihenő nap, szóval ma fekszem, tévézek és teát iszok. A tanulásadagon már túl estem, de ha úgyis ilyen semmittevős kaksi napom van, akkor lehet még beiktatok 1-2 tételt.
Holnap pedig megérkezik az új laptopom!!

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Mint a nők/lányok nagy része én se vagyok elégedett magammal. Az egész 7-ben kezdődött mikor a barátnőm nagyon ráállt a fogyástémára. Akkor kezdtem el azon gondolkodni, hogyha ő nem elégedett magával, akkor én vagyok a hülye, ha azt gondolom az alakon rendben van úgy, ahogy van. Pedig tényleg nem volt okom panaszra. Röplabdáztam, a lábam és a fenekem izmos volt, a hasam lapos. De hát én már visszafordíthatatlanul dagadtnak gondoltam magam az 57 kilómmal a 172 cm-emhez. Pluszba izmos voltam. Semmi okom nem lett volna panaszra. Aztán egy technika órán az osztálytársnőm teljesen begurult, hogy mért gondolom így. Hangosan rákérdezett az egyik fiúnál, hogy dagadtnak gondol e. Azt mondta, hogy egyáltalán nem. Ez nem sokáig maradt meg a fejemben. Aztán összevesztem a fiúval és nyilván azzal bántott, ami nekem fájó pont volt… Dagadéknak nevezett. Azután kemény diétába fogtam. Még kevesebbet ettem. 55 kiló volt a maximum ameddig fogyni tudtam. Bekerültem a gimnáziumba ahol összejöttem az első barátommal. A súlyom 57 és 55 között ingázott. Állandóan elégedetlen voltam. A röplabdát viszont abba hagytam. Az első év végére szakítottunk. A diétám megváltozott: 1 yoghurt+1 zacskósleves. Nem tartottam sokáig, max 2-3 hétig. Lefogytam 52 kilóra. Na ez után jött a feketeleves. Egyrészt elkezdtem igazán nőiesedni, kiszélesedett a csípőm. Nőttem itt-ott. Eleve több lett a súlyom, plussz nagyon bele voltam szerelmesedve egy fiúba. Körülbelül depresszióba estem. A fiú konkrétan úgy átbaszta a fejem, hogy fél évig nyögtem azt a korszakot. Meghíztam. Sokat kínlódtam a dologgal. Nem ismertem a kajákat, a fogyás technikáját. Napi 300 felülést csináltam. A hasam izmos volt… a háj alatt. De nem úgy kell elképzelni, hogy több száz kiló voltam. Talán 65 körül jártam, de tényleg izommal. Aztán összejöttem a következő barátommal. Ő rengeteget segített. Egy ideig vele jártam edzeni, a kajálásban is segített, így fogytam pár kilót, de sose volt az igazi. A legnagyobb probléma most is és mindig is,  hogy iszonyú nagy édességfüggő vagyok. Lassacskán kezdem megtanulni kontrollálni a dolgot. Ma már igazából remekül érzem magam. Zumbáztam de egy lökött betegség miatt a térdemmel megkellett szakítani a dolgot. És ugyan el voltam tiltva a sporttól 3 hónapig nem nagyon foglalkoztam vele. A térdem am rendben van. És pont ma néztem egy előtte képet magamról, és rengeteget formásodtam és fogyott a combom meg a popsim. Az álmom, hogy fekve erősen kilógjon a medencecsonton teljesült. Az egyik legjobb barátom, Ádám múltkor azt mondtam, hogy rengeteget fogytam tavaly óta ami jól esett. A súlyomat ugyan nem tudom (rohadtul félek a mérlegtől), és édességet is eszek. De legtöbb esetben tudom szabályozni. Számolom a kalóriát. Sok fehérjét viszek be. A legnagyobb segítségemre Péntek Enikő volt. Az ő edzésterveit követem már 5, lassan 6 hónapja. Lelkiismeretfurdalásom van amiért ennyit segített nekem, és még semmit nem vásároltam nála, de a fizum után igyekszem pótolni,

Azóta próbálok egészségesen étkezni. Régebben is csak csirkét ettem és max barna és teljeskiőrlésű dolgokat. Kenyeret pedig 2 éve nem igen eszem. De a cukrot most már végleg lecseréltem édesítőkre és a törekszem Steviát használni mikor a pénzem engedi. Az édességtippeket pedig a ShapeT!lt-ről veszem. Nagyon hálás vagyok mind Enikőnek, mind Rékának. Ők voltak akik megváltoztatták a magamról kialakított képet és sokkal elégedettebbé tettek. És habár még mindig nem sikerült teljes elégedettséget szereznem (hiszen még csak fél éve vetettem bele magam a dologba) az életem sokkal egyszerűbb így, hogy nem rágódom állandóan a kinézetemen, habár még van mit alkotnom.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Körülbelül fél éve említette meg barátnőm ezt a filmet. Vártam ncore-on, hogy felkerüljön (igen, én egy kalóz vagyok!). Mire felkerült megvettem könyvben. Kicsit megrettentem mikor megláttam a “A modern zabhegyező” elnevezést ugyanis én rendkívül sok mindent képes vagyok értékelni, elképesztően furcsa dolgokat tudok szeretni, és mindenféle hülyeséghez tudok ragaszkodni, de szerintem a Zabhegyező egy szar. Az a könyv egy divatkönyv. Rendkívül sok ismerősöm olvasta, és hogy “mennyire jó”, meg “milyen érdekes”, de végülis szerintem semmiről nem szól, habár én tényleg nagyon kedvelem J. D. Salinger fogalmazásmódját és az is tetszik, ahogy a fiú gondolkodik, de valljuk be, a történetnek se füle se farka. Ennek ellenére megvásároltam az Egy különc srác feljegyzései-t az Én, a szexmániás helyett (ha már mindenki szexkönyveket olvas manapság). A megnevezéshez képest kellemesen csalódtam. Ritkán akad olyan könyv a kezembe amit gyaloglás közben is olvasok, nem csak a metrón vagy a buszon. 4 nap alatt végeztem vele, de az igazat megvallva egy délután alatt sikerült volna, csak mindig le kellett állítanom magam, mert nem szeretem mikor a jó könyveknek vége van. No meg magyart is tanulnom kellett.

S  p  o  i  l  e  r
Elég könnyen értelmezhető könyv. A megfogalmazása hasonlít a Zabhegyezőéhez. Csak álmodom róla, hogy így tudjak fogalmazni. A főszereplő, Charlie egy érzelmianalfabéta. Nem tud egyszerűen mit kezdeni az érzéseivel. Hogy szerelmes valakibe vagy, hogy éppen nem. Úgy írja le a történteket, mintha kívülállóként észlelné amik vele történnek. Egy normál embernek többet fejlődne az érzelmiintellingencia szintje egy egész tanév alatt, neki nem. Kissé úgy működik mint egy robot. Ha valami nagyobb veszteség, vagy hiány éri, meghibásodik és egyszerűen kikapcsol. Aztán visszatér, és az elmúlt hétből nem emlékszik semmire, amikor senkit nem is ismert fel és nem is kommunikált velük. Rémisztő, ilyen tényleg létezik? Ezt helyre tudja hozni valóban egy pszichológus? Ezek után elgondolkodtat, hogy érdemes e megnézni a filmet, vagy azzal jól elcseszném ezt az élményt…

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet: